1. fejezet

Harry egy kalandos kiruccanást tervezett estére. Be akart menni Dumbledore szobájába, hogy ott megnézhessen néhány emléket a merengőben. A barátait nem avatta be tervébe, így egyedül indult a láthatatlanná tévő köpeny alatt az irodába. Dumbledore nem volt az iskolában, mert fontos ügyeket intézett a minisztériumban. Ez pontkapóra jött Harrynek.

- Citrompor- suttogta az ajtónak, de mivel az nem nyílt ki így tovább próbálkozott.

- Drazsé, csoki, nyalóka, csótánycsokor, csokibéka…- próbálkozott az egyre türelmetlenebbé váló griffendéles.

- Mit tudom én - mondta végül, és a szobor beengedte.

- Na ez mindig bejön!- mondta Harry és belépett a szobába. Azonnal megtalálta a kőtálat, beledugta a pálcáját. Mintha a padló belelökte volna a merengőbe, úgy zuhant a nagy semmiségbe és végül megérkezett. Izgatottan körülnézett, de azt hitte, menten elájul, amikor megpillantotta édesapját és barátait. Kacarászva indultak a kedvenc bükkfájukhoz. Harry szíve vadul kezdett kalapálni, de követte őket. James leült és a többiek is követték példáját. Harry leült közvetlen közelükbe, hogy mindent hallhasson.

- Ma este megyünk egy kicsit tekeregni?- kérdezte izgatottan Sirius.

- Tőlem, de a mi kis főnixünket is vigyük, mert rajta kívül semelyikünk sem tud repülni- bólintott Remus, aki nagyon sápadt volt, mert ma este telihold volt.

- Tényleg hol van?- kérdezte James, aki pásztázni kezdte a tó partját.

- Nem tudom. Talán próbál a szurkolós csajokkal. Nekem tetszik ez az ötlet, hogy alapítanak a Griffendélnek egy pom-pom szurkoló csapatot - mondta Sirius.

- Aha, szerintem is jó ötlet- helyeselte Peter. Harry nem tudta, hogy kiről van szó, de sejtette, hogy nemsokára úgy is kiderül.

- Nem láttátok Pipogyuszt?- kérdezte izgatottan Siriust.

- De én láttam!- mondta egy lány, aki épp most heveredett le a fiúkhoz. A lánynak gyönyörű, hosszú barna haja volt és gesztenyebarna szeme. Egy piros-arany ruha volt rajta rakott szoknyával. Nagyon jól állt neki, így nem csoda, hogy páran meg is fordultak utána. Nagyon izgatottnak tűnt.

- Most voltam a lány WC-ben és tudjátok kit láttam Luciust, aki épp Narcissának udvarolt. Hátulról rászórtam egy-két átkot és elszaladtam. Szerintem nem normális, hogy annak a csajnak udvarol, akinek mindig olyan az arca, mintha trágyát szagolna. Na mindegy, veletek mi újság?- kérdezte a lány, majd elkezdte a körmeit festegetni.

- Semmi, épp Pitont akartuk megkeresni. Tényleg azt mondtad, hogy láttad!- kiáltotta Sirius.

- Jaj, tényleg. A könyvtárban láttam, mint mindig. Képzeljétek szépítő bájitalt keresett ahelyett, hogy venne egy sampont!- mesélte mosolyogva a körmeit reszelgető lány. Erre mindenki nevetni kezdett. Beszámoltak egymásnak esti terveikről. Harry azonban már nem nagyon figyelt, mert a lány kötötte le figyelmét. Olyan ismerősnek tűnt neki és végül rájött, hogy ki ez a lány. Hermione volt az. Harry rögtön felpattant és közelebb ment a lányhoz, hogy megbizonyosodjon róla, hogy valóban Hermionét látja. Lehet, hogy csak képzelődik, de mégis a legjobb barátját látta. Harry ezer közül is felismerte volna arcvonásait. Bár nem éktelenkedtek a szemei körül karikák, hanem szemeiben mohó csillogás ragyogott. Úgy nevetett a többi tekergővel, ahogy Harry még sohasem látta nevetni. Harrynek azon járt az esze, hogy miként került ide a lány. Abban biztos volt, hogy nem Hermione szüleit látja. Hiszen ők nem is jártak varázslóiskolába. Eszébe jutott Remus mondata: “Tőlem, de a mi kis főnixünket is vigyük, mert rajta kívül semelyikünk sem tud repülni” Ha viszont Hermione animágus, méghozzá főnix, akkor át tud változni, vagyis sohasem hal meg, mert abban a pillanatban, amikor a halálán van, gyorsan átváltozik. Harryt hirtelen elöntötte a méreg. Ez nem érezte igazságosnak, hogy a lány annyi időt tölthetett szüleivel, ráadásul nem is mondta el. Harry ezt nem bírta tovább, így elindult sétálni és otthagyta röhögcsélő tekergőket. Azonban olyan dolog történt, ami Harry legfélelmetesebb rémálmát is fölülmúlta. Egyszerre mindenki felé nézett, mintha szellemet látnának. Nem is tévedtek nagyot, mert Harry elkezdett számukra láthatóvá válni. Harry azt sem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen. Édesapja és barátai mikor megpillantották lábát, azt hitték, hogy valami vicc. Hermione felsikoltott a többiek pedig várták a többi testrész megjelenését. Nem kellett sokat várniuk, mert Harry pár pillanat múlva megjelent. Először nem ismerték fel. Hermione pattant fel legelsőnek.

- Jézusom, de király! James ez a te fiad? Annyira hasonlít rád! Hát nem tök jó!- kiabálta a lány.

- Tényleg hasonlít rád! Hogy kerültél ide? Időnyerő vagy ilyesmi?- kérdezte szemöldök ráncolva Sirius. Harrynek először nem jött ki egy hang sem a torkán, de egy idő múlva megunta a várakozást és megszólalt:

- Én Harry Potter vagyok és beleestem egy merengőbe. Nem tudom mi történt, mert általában láthatatlanul szoktam mászkálni az emlékekben - mondta bizonytalanul a megilletődött griffendéles.

- Ő tényleg az én fiam? De jó látni, hogy milyen leszel!- mondta James, majd szorosan átölelte Harryt.

- Téged is jó látni apa főleg, hogy meg fogsz…- kezdte Harry, de elharapta a mondat végét. Már majdnem elmondta édesapjának a jövőjét. Harry elkezdte mesélni, hogy él, milyen tanuló, és amikor a barátaihoz érkezett, egy kicsit elbizonytalanodott. Vajon mondja el Hermionének, hogy az ő idejében is barátok? Végül úgy döntött, hogy elmondja.

- Ja, és téged is ismerlek. Velem együtt jársz a Roxfortba és nagyon jó barátok, vagyunk - fejezte be a mondókáját.

- Tényleg, de szuper!- mondta izgatottan a lány.

- Oh-oh nemsokára kezdődik a kviddicsmeccs! Mennünk kéne! Jössz Harry?- kérdezte Sirius miközben egy Invito bűbájjal magához, hívta a seprűjét.

- Persze, miért ne?- válaszolta Harry, már alig várta, hogy lássa édesapját repülni. Soha életében nem volt még ilyen boldog pillanat, amikor elindulta a pálya felé. Hermione közben szurkolós dalokat kántált és néha megpom-pomozta a fiúk fejét. Sokkal vidámabb volt, mint a Harry által ismert könyvmoly Hermione. A lány észrevett, hogy őt bámulja megszállottan.

- Mi az? A te világodban nem ilyen vagyok?- kérdezte a lány, amikor már harmincadjára is elkapta a fiú pillantását.

- Még csak nem is hasonlítasz rá! Ő olyan könyvmoly meg stréber, de nagyon jó szívű- válaszolta neki Harry.

- Akkor biztos olyan vagyok, mint Lily Evans- mondta Hermione borzongva. Harry ekkor egy kicsit haragudott a lányra, de büszke volt édesanyjára.

- Heh!- fordult hátra James.

- Ne is figyelj rá! Tudod ő a szerelme, de a csaj utálja szóval reménytelen - világosította fel Hermione. Harry már megint majdnem elszólta magát, de még időben észbe kapott. Időközben megérkezte a pályára, ahol a fiúk bementek az öltözőbe, Hermione pedig a szurkolós csajokkal találkozott a lelátók alatt. Harry már izgatottan várta a meccset.

2. fejezet

Elkezdődött a mérkőzés. A csapatok kivonultak az öltözőből. A nézők felkiáltottak, amikor meglátták a Griffendél szurkolós csapatát, aki rögtön elkezdtek énekelni.

- Hajrá en, hajrá dél, éljen a Griffendél!- kiabálták már sokadjára. Harry megpillantotta édesanyját a lelátókon. Egy kicsit arrébb somfordált, nehogy neki is elkezdhessen magyarázkodni. Mindaddig figyelte édesanyját, amíg a játékvezető bele nem fújt a sípjába. A játékosok felröppentek. A Griffendélesek játszottak a Mardekárosok ellen. Sirius máris bedobott egy gólt. Félelmetes könnyedséggel repült, mint édesapja, aki az aranycikesz keresésére indult. Remus és Peter a lelátókról szurkoltak nekik. A meccs nem tartott sokáig, mert James hamar elkapta a cikeszt. Mindenki őt ünnepelte, Harry is roppantul büszke volt apjára. Azt kívánta, hogy bárcsak édesapja is láthatná őt egyszer repülni. Miközben ezen gondolkozott, valaki a nyakába ugrott. Hermione amint meglátta a fiút azonnal odarohant hozzá és megölelte.

- Győztünk! Persze nem nagyon lepődtem meg, mert a mardekárosok bénák. De akkor is győztünk!- kiabálta a lány, akit még Harry sohasem látott még ilyennek. Nagy meglepetésére odament hozzá Lily is.

- Te James ikertestvére vagy?- kérdezte a lány.

- Öh, nem én… - ő James fia, csak belezuhant egy emlékbe, vagyis a miénkbe és valami oknál fogva láthatóvá vált – mondta Hermione tetetett okoskodással, amit Harry már megszokott tőle, de a másik Hermionétól.

- Oh értem. Nos akkor nagyon örültem…- mondta Lily, aki ügyet sem vetett Hermione okoskodására.

- Harry Potter – mutatkozott be Harry.

- Érdekes, az én kedvenc nevem a Harry. Na szia!- köszönt el Lily az utolsó szót kihangsúlyozva, mert Hermionétól nem szándékozott elköszönni. A lány azonban ügyet sem vetett rá. Közben a fiúk is megérkeztek. James rögtön megkérdezte Harryt, hogy miért jött ide Lily.

- Okoskodni- vágta rá Hermione, aki idő közben elkezdte pásztázni a tömeget, helyes fiúk után kutatva. James olyan mérgesen nézett rá, ahogyan csak tudott, de a többiek ügyet sem vetettek rá. Ugyanis nem volt mit tenni, Lily tényleg okoskodott pont úgy, ahogy Harry világában Hermione. Lassan elindultak a griffendél torony felé, eközben szinte mindenki megkérdezte, hogy Harry James unokatestvére. Hosszú idő múlva megérkeztek, de a buli már javában tartott. A parti pontosan olyan volt, mint Harry világában csak Hermione is táncolt. A többiek is elkezdtek táncolni. Harryt is hívták, de ő inkább kihagyta, mert inkább körülnézett a klubhelységben. Talált egy olyan erkélyt, amely számára eddig ismeretlen volt. Amint rálépett a hideg betonra, a szél megcsapta az arcát. Odasétált a korláthoz és kihajolt. Gyönyörű látvány tárult a szeme elé. A tó vize úgy csillogott, mint a gyémánt. A mai estén az esőfelhők nem takarták el a holdat, így teljesen megvilágította a tájat. Minden olyan békés volt és az embernek nem jutott eszébe az idegeskedés, a stressz. Harry fejéből is elszállt minden gondolat. Csak azon járt a feje, hogy milyen érzés lenne megérinteni a holdat.

- Szia!- köszönt neki egy lány valahol a hát mögül. Harry hátra fordult és szembetalálta magát Hermionéval.

- Áh szia!- köszönt neki a meglepődött fiú. Közben Hermione odasétált mellé és nézte a csillagokat.

- Szerencsés vagyok, hogy egy csodálatos embert megismerhetek ráadásul a fiát is- kezdte a beszélgetést a főnix.

- Aha, de tudod azért is szerencsés vagy, mert van lehetőséged megváltozni, és nem maradsz örökre olyan amilyen - mondta Harry. Közben Hermione felnevetett.

- Látom én a te világodba nem értem el pozitív változást, mert egy kis stréber lettem- mondta a röhögcsélő lány.

- De végül is, ott is nagyszerű ember vagy, de nekem így jobban tetszel - mondta a fiú, aki nagyon meglepődött kimondott szavain.

- Tényleg köszi. Kár, hogy nem időnyerővel jöttél vissza, mert akkor meg tudnék változni, de így nem- sóhajtotta Hermione, aki közben összehúzta magán a kabátját, mert nagyon hűvös kezdett lenni.

- Lehet, hogyha ez véget ér, visszajövök időnyerővel is- jutott eszébe Harrynek.

- Nekem mindegy. Képzeld lesz karácsonyi bál, és tudod kivel megyek?- kérdezte izgatottan az egyre jobban didergő lány.

- Nem- vágta rá Harry, akinek megfordult a fejében, hogy elhívja a lányt, mert sejtett, hogy nem fog egyhamar hazatérni. Ráadásul Hermione elképesztően csinos volt.

- Siriussal!- sikoltotta Hermione úgy, hogy a madarak felröppentek a fák ágairól.

- Tényleg?- kérdezte kis csalódással a hangjában Harry.

- Aha, Pitonnál hívott el, amikor büntető munkán voltunk, mert megettük a főzet elkészítéséhez szükséges savanyú uborkát- mondta izgatottan a lány.

- Huh, de romantikus- gúnyolódott Harry, aki ezért kapott egy nagy csikizést. Mikor végre abbahagyták, megszólalt mögöttük egy féltékeny hang.

- Látom jól szórakoztok- mondta a titokzatos idegen, de kiderült, hogy Sirius az.

- Szia, képzeld most meséltem el Harrynek, hogy meghívtál a bálba!- köszöntötte Hermione, aki nagyon elszégyellte magát, de ez beszédében nem hallatszott.

Aha, értem- mondta tetetett nyugodtsággal Sirius. Egyébként jöhetnétek, mert felelsz vagy merszezünk. Harry és Hermione elindult vissza a klubhelységbe.

3. fejezet

Mikor beléptek a klubhelységbe izgatott zsibongás hallatszott. Valaki elsötétítette a helységet, mert alig láttak valamit. Mikor mindenki elhelyezkedett elkezdték a játékot. James odafordult Hermionéhoz.

- Nem láttad Lilyt?- kérdezte kétségbeesetten.

- Nem, de szeretnél vele smárolni, mert én szívesen segítek a kivitelezésben - suttogta gonosz vigyorral a lány és már indult is a lányok hálókörletébe. Közben a többiek elkezdték a felelsz vagy merszet. Az első feladatot egy ötödéves szőke hajú lány kapta. Meg kellett csókolnia Siriust. A többiek izgatott beszélgetésbe kezdte, de a lány nem mozdult. A többiek sürgették, de Harry hallotta, hogy Sirius azt motyogja, hogy “Segítsetek”. A lány mostmár rászánta magát a cselekvésre és egyre csak közeledett Sirius felé, legalábbis Harry úgy látta, mert a sötétség miatt csak az alakok körvonalát lehetett kivenni. Amikor odaért Harry egy kis csókféleséget látott, de Sirius valami oknál fogva magához rántotta a szőke lányt és újra elkezdtek csókolózni. Ebben a pillanatban valaki felgyújtotta a villanyt. Harry azonnal meglátta édesanyját és Hermionét a hálókörlet előtti ajtóban. Hermione sértődött arcot vágott, hiszen Sirius ott csókolózott szenvedélyesen egy lánnyal, akit csak látásból ismert. Végül a csókolózó pár szétrebbent és Sirius arcán kaján mosoly ült. Valószínűleg élvezte, hogy így megbántotta Hermionét, hiszen köztudott volt, hogy Sirius és Hermione egy pár csak még félnek a nyilvánosságtól. Remus és Peter nem tudták mire vélni a fiú viselkedését, de James már Lilynek udvarolt. Mindenki izgatottan várta a fejleményeket, mert sejtették, hogy Hermione nem fogja annyiban hagyni. Igazuk is lett. A lány otthagyta a csevegő Jamest és Lilyt és Harry felé indult. Lepattant az elképedt fiú mellé és hosszan és szenvedélyesen megcsókolta. Harry soha életében nem érzett még ehhez foghatót. Bár már csókolózott Choval, de ez még sem volt ugyanaz. Hermione csókja egyszerre volt édes, szenvedélyes és elképesztő. Harry azt kívánta, hogy sohase hagyják abba, de Hermione elhúzódott tőle és elégedett mosollyal az arcán figyelte Sirius viselkedését. Ez amolyan néma párbaj volt kettejük között, amelyből úgy tűnt, hogy Hermione került ki győztesen. Siriusnak, mintha földbe gyökerezetett volna a lába, úgy állt ott a szőke hajú lány mellett. James törte meg a csendet:

- Tényleg? És hogy hívják a húgodat?- kérdezte izgatottan Lilytől. Mindenki felé pillantott. Amikor észrevette, hogy bámulják azonnal megszólalt.

- Mi történt?- kérdezte James Siriustól, de amikor látta, hogy nála hiába próbálkozik, Remushoz fordult.

- Semmi csak Sirius és Hermione összeveszett – válaszolta Remus.

- Áh értem, de a ma esti program ugye áll?- mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Amikor azonban meglátta, hogy Sirius és Hermione szemmel meg tudnák egymást ölni komoly hangnemre váltott.

- Mégis min vesztek össze?- kérdezte felvont szemöldökkel.

- Hermione, amikor meglátta, hogy Sirius megcsókolja Suzyt (mert a szőke hajú lányt így hívták) bedühödött és bosszúból megcsókolta Harryt - vázolta fel röviden az eseményeket Remus. A diákok mintha észrevették volna, hogy itt mindjárt oltári balhé lesz, elmentek lefeküdni.

- Micsoda! Hermione megcsókolta Harryt!- hüledezett James és már látta is maga előtt a bükkfa árnyékában magát és Lilyt, Siriust és Suzyt, Harryt és Hermionét, bár ezt egy kicsit abszurdnak érezte, de annyira nem tiltakozott ellen a lelke..

- Pontosan és nem szégyellem magam emiatt, mert nagyon jól esett a csók!- kapcsolódott be a beszélgetésbe Hermione. Harry hirtelen olyan boldog lett, mint még soha életében. Siriust ellenben mélységesen felháborította a dolog.

- Jó lenne, hogyha eldöntenéd, hogy kivel akarsz járni!- kiabálta Sirius és várta a lány válaszát.

- Harryvel, persze, csak ha James, mint atya is áldását adja ránk – fordult Jameshez a lány.

- Persze! Vagy hogy is szokták ez mondani? Én James Potter áldásomat adom Harry Potter és Hermione Granger bimbózó kapcsolatára – mondta ünnepélyesen James és már indult is Lily után.

- Várjunk! Harryt meg sem kérdezzük, hogy mit akar?- kérdezte Sirius, aki nem nyugodott bele ilyen könnyen a dologba, hiszen Hermione sokkal csinosabb és okosabb volt Suzynál.

- Öh… Járni akarok Hermionéval – hebegte Harry. Közben elképzelte, ahogy kéz a kézben sétálnak a parkban Hermionéval, bármiféle felháborodás és címlap sztori nélkül, hiszen Harry itt nem volt híres.

Akkor ezt megbeszéltük! És szerintem fújjuk le a ma esti kiruccanást – mondta Hermione majd egy rövid puszit adott Harrynek és elment lefeküdni. Kisvártatva mindenki nyugovóra tért.