Zoie

ELSŐ FEJEZET

Egy elhagyatott tenger melletti kis városkában történt az egész,ahol egy nő éppen gyermekének adott életett.Aki a Zoie nevet kapta.Pár óra mulva született meg Zoie ikertestvére,akit Anisnek kereszteltek.Miután Anist megmosdatták Zoie hangosan felsírt.Édesanyja odafordult gyermekéhez aki rögtön elcsendesedett.Persze a két gyermek sok időt,figyelmet igényelt,valamint Zoie fiú létére csendes és halk volt testvérével ellentétbe Anis megnemálló sírással fejezte ki,ha valamit akart.Anis akaratos és kissé goromba lett,s irigy volt bátyjára,mert Zoie csendesebb volt így hát őt jobban kedvelték a rokonok.Lassan betöltötték a negyedik szülinapjukat,amikor egy hideg téli fuvallat köszöntött be hozzájuk,a kicsiny várost nagy hótakaró boritotta s a hideg átfújt minden kis lyukon.És ám ne képzeljétek,hogy Zoie családjának volt egy kastélya ellenkezőleg, egy kis kunyhóba laktak ahol minden hűvös nap olyan volt mint a jegkunyhóban.

Első fejezet a ló

Zoie szorgalmas gyerekké nevelkedett ami nem is ártott a szegény családnál.Szőke hátáig érő haja miatt a gyerekek sokszor csúfolták,

"kislánynak","hajasbabának" vagy "szőkécskének".Anis erőszakosága miatt, a gyerekek vezetője lett,ami elég nagy gondott jelentett bátyának.Gyakran Anis vezetésével egész csúfolásözön lepte el.Hajnal volt, Zoie vízért ment a városba,mikor egy fehér ló futott el az alig 7 éves fiú előtt.

-Hé,gyere vissza!-kiáltott a ló után,s azzal futni kezdet az egyre mélyülő tengerbe.

-Nekem szóltál kisfiú?-kérdezett vissza a gyönyörű ló.Zoie sok mindent átélt már,de hogy egy beszélő ló...nem tudta elképzelni ő hall rosszul vagy a ló beszélt.

-Hát,szóval csak...-hebegte-nem gondoltam,hogy tudsz beszélni.

-Én meg azt nem gondoltam,hogy egy kicsi gyerek szólit meg fürdés közben.-hallatta a választ a fehér ló.

-Ohh sajnálom...nem akartalak megzavarni...csak vízért jöttem.-védekezett Zoie.

-Zoie!-hallatszott egy csúfos hang félbeszakítva a fontos beszélgetést.Anis volt az a bandájával.

-Ha azért jöttél,hogy szekirozz akkor el is mehetsz.-mondta teljes nyugalommal Zoie.

-Phuu de kemény valaki!-kiálltott a lány.-sok gyerek szeretne ikertestvért,de én inkább lemondanák rólad.

-Én is.-továbbra is rendithetetlen nyugalommal válasszolt a fiú.A sorból kilépet egy fekete hajú szürkés szemű hordó méretű pocakos fiú,végűl megszólalt.

-Ha...ha mégegyszer...visszaszólsz Anisnek velem gyűlik meg a bajod!!!-dünnyögte elvörösödött arccal Wombat.

-Nem mersz megütni.-csúszott ki Zoie száján,de még mindig nyugotan,volt benne egy olyan érzés "nem lesz semmi baj",de lehet

annyira félt,hogy ezzel nyugtatta magát.Wombat elindult a fiú felé már csak pár lépésnyire volt,s a kezzei már-már ellendültek, mikor Zoiet felkapta a fehér ló.

-Ohhhhh!-egyszerre kiálltották a gyerekek.

Hosszú nap volt ez mai Zoie életében.A fehér lóval kapcsolatosan senki nem hitt neki mindenki azt mondta "élénk a fantáziád" kivéve huga ő igenis elhitte a beszélő ló történetét mivel maga is látta.Úgygondolta jobb,ha nem szól egy ideig testvéréhez.

Második fejezet Sötét hegyi halálos hír

Zoie édesanyja sokat köhögöt mostanában,így hát minden munka a család férfi tagjaira maradt.Zoie szinte csak aludt,evett(csak ritkán egy darab kenyeret),dolgozott valamint hallgatta huga csufolódását. Zoi anyja egyre rosszabb álapotba került,elmentek a legközebbi

orvoshoz,aki bebizonyitotta,hogy az asszony súlyos betegségben szenved és sürgősen el kell vinni a Sötét-hegyi korházba.

A Sötét-hegy, ahogy a neve is mutatja a hegy sötétebbik részén helyezkedett el,de az a hír járja,hogy aki felmegy oda az soha többé nem jön le.

-De a gyerekek...-hallatszott egy női elfúvó hangja-a gyerekekkel mi lesz?

-Ne félj Zoie már gondját tudja viselni Anisnek.-nyugtatta meg,de inkább parancsoló hangon mondta a férje-neked szügséged van orvosra.

-De...-kezdet bele.

-Nincs de.-mondta szigorúan.

Reggel el is indultak.Zoie nagy felelőséget kapott,de nem tűnt nagynak.Zoie végezte többnyire az összes munkát.

Nem tudta,hogy ilyen nehéz ellátni egy családott.Körülbelül öt órát aludt és ment a kúthoz,ahol arra várt,hogy megjelenik a csodaló,de nem.Hogy miért nem agódott édesanyjáért?Nem tudta hova ment csak annyit tudot,hogy dolgozni kell.Nehéz sors egy kisgyereknek.Nap mint nap arra várt,hogy hazajön anyja és apja.Ám egy sötét borongós este,az álomvilág sürüjében a Sötét-hegyen nagyobb sötétség volt mint valaha,a csillagok se látszottak,Zoie ekkor jött rá,hogy szülei a Sötét-hegy sötéttebik részén vannak.

Zoie sokáig gondolkodott mit tegyen,végűl erőt vett magán és testvérével elindult a Sötét-hegy felé.Az út hoszzú volt a két gyerek számára,Zoie csak bírta valahogy,de testvére,Anis folyton nyafogott úgyhogy nem túl gyorsan haladtak,mert gyakran leültek pihenni.
Végre a Sötét-hegy széléhez értek ,mikor egy Szélmalom-hegedű eléjük ugrott.Ez egy apró,de harapós állat,mérge kómába ejti az embereket,akik talán súlyosan mély álomba is keveredhetnek ez a gyerekekel nem fordulhat elő.Zoi-ban egy súlyosan furcsa érzés támadt felemel egy botot és félelem nélkül elindult a Szélmalom-hegedű felé.Ez fura,de ismerős érzés volt a fiúnak.Huga a megszokottal ellentétesen fehér volt mint a fal,és így gondolt magában."Zoi ne csináld meg fog ölni!És én egyedül maradok!"Mint,ha hangosan mondta volna ki ezeket a szavakat, Zoi úgy dobta el a botot és tántorodott hátra.De ekkor a Szélmalom-hegedű ráugrott Zoira.Anis kétség- beeset és testvérét elrántotta onnan,Zoi megmenekült,de Anis kábultan esett össze.A szélmalom-hegedű mint a villám elillant.
-ANIS!-kiáltott Zoi-Kérlek nélküled nemtudom megkeresni édesanyánkat!Ekkor döbent rá,hogy Anis snélkül nem ér semmit az élete.
Karjaiba fogta hugát és tovább indúlt.
Néhány óra múlva.
Az ég lassan álomra tért csak egy csöpnyi fény mutatta,hogy két gyerek az erdő mélyén bolyong,egyik ájultan másik holtfáradtan .A sötétségben egy kis fény villan meg.A kórház ablaka.Zoi elrejti Anist majd odafut az ablakhoz és leül.Két férfihang szólal meg.
-Sajnálom uram, a felesége a ritka Honikonzis-hunuban szenved.-mondja egy elkeseredett hang.
-Van rá gyógyír?-kérdezi egy másik.Zoi ezt mind hallja mikor a távolban Anis felébered.

Harmadik fejezett A hosszú út

Zoie hugához siet majd megkérdezi,hogy jól van-e.Zoie elfelejtette lekuporodik a párkány alá és maga mellé hívja Anist.A gyerekek hallgatják a két férfi szomorú beszélgetését.Végül a doktor így szól:

-Várjon csak,van egy növény...-kezdi fontoskodva-...a Milero-Conosy,de abból csak egy van az egész földön.

-És hol található meg?-kérdezi a gyerekek édesapja.

-Azt sajnos nemtudom,de van egy gyanúm,hogy a világ sötéttebb zugának erdelyébe.

-Anis velem jösz vagy maradsz?-kérdezte Zoie hugától.A lány bólintott,hogy Zoie-val tart.Egy sárga levelekkel teli ösvényen barangoltak.Naplementekor még megtettek párszáz métert,majd leheveredtek a"puha"levelekbe.Másnap újra elindultak,tovább mentek a levéllel teli úton.Zoie-t hatalmas erő kisérte az úton,hogy mi,azt majd később elmondom.Már vagy 120 mérföldnyire jártak otthonuktól.Egy fura Komzis medomis követte őket.Ez a apró állat,mindenki szivébe belopja magát.Egy földi ember se tudott ellenállni neki.A mi hősünk Zoie se.Ő is ember,neki is vannak hibái.Anis-re furcsamodón nem hattott a csöpnyi állatt varázsa.

-Zoie!-kiálltott testvére után.-Ne menj utánna!A könyv azt írja,hogy bevezet a odujába és ott... - nem fejezte be a mondatott-ZOIE!!!!Kiálltott bátyja után ,majd térdreborulva keservesen sírni kezdett.A könyv amiből Anis megkereste a Komzis medomis-t a korház ajtajába feküdt.Ott találta Anis.

-Zoie!!!!-hallatszott a lány sírása még sokáig.-Zoie kérlek!!!!

Már eltűnt a Nap az égről és sokmillió csillag lépett helyébe.Anis lassacskán abbahagyta a sírást és lassú,határozott léptekkel elindult megkeresni Zoiet.Egyszercsak elkezdett süllyedni valószinüleg egy mocsaras vidékre ért és a sötétbe nem látta.Egy szőrös mancs kirántja a mocsárból,majd illedelmesen köszön a megmentő.Anis ijedtében összecsuklik.A "megmentő", otthonába viszi,ami azt illeti Anis megmentője az embereknél fejlettebb intelegenciájú Cammy Jol.A világon összesen 23 létezik ebből a különleges fajból.Anis ébredésekor a nap is ébredezik már.

-ÁUOOh -nagyokat ásit a lányka-...olyan rosszatt álmodtam...-mondja még félig kómásan-..valamilyen szörny megmentett és...-nagy barna szemei tágra nyíllnak a csodálkozástól.

-Méghogy szörny!!-dünnyögi mérgesen az Anist megmentő Cammy Jol-...én életet mentek és még én vagyok a szörny!!-mormogja.

-Maga mentett meg?!-kérdezi elcsolálkozva-Bocsánat a megjegyzésért ,a nevem Anis.-mondja kipirulva a csöppség.

-Mit keres egy lányka éjjel a mocsárban?-kérdezi érdeklődve.

-Az ikertestvéremet kerestem.-hallatja a választ.-Mondja,nem látott egy fiút aki egy Komzis medomis-t követett?

-Hát...nem!-sájnálkozva nézz Anis-re.

-Bocsánat,nekem most mennem kell-azzal kimegy az ajtón Anis, és siett megkeresni bátyját.Kis lábnyomokat vesz észre a földön amik a mocsárig vezetnek."Hol is élnek?" teszi fel a kérdést magának.Eszébe jut,hogy a mocsarak legméllyébe él a Komzis medomis.Egy kekszet elvett a Cammy Jol asztaláról és eltette útravalónak.Már jóideje nem evett, így hát megkóstólja a kekszet, és közben azon töri az agyát,hogy lehetne lejutni a mocsár aljába.Elkezd süppedni a föld , Anis hirtelen nem kap levegőt süllyed a mocsárba...

Nem tehet semmit ezért elengedi magát és azt gondolja,hogy legalább egy helyen lesz édesanyjával és testvérével.A mocsár aljába hihettetlen ,de szárazföld és még levegő is van . Talán él még Zoie?Anis mindenfele csak Komzis medomis-kat lát a szemei kezdenek lecsukódni,mikor látja hogy loboncos testvére közelít felé.Anis nem bírja tartani magát,lábai összecsuklanak és hannyat vágódik.Komzis medomisok erre vártak.Elhurcolják.Eközben Zoie egy éles késsel levágja haját és összekeveri egy kis mocsárral,majd Anis-t sírató könycseppei hullanak a tenyerébe, érdekes a könycsepp feloldja a hajat ,és ezért egy vízszerű italt tart Zoie a kezében,de az nem folyik ki.Odasétál Anishez ,aki már nem biztos hogy él, Zoie beleönti huga szájába az általa készitett gyógyszert.A lány köhécselni kezd majd újra elhallgat.A mocsár alján teljes a csend.Zoie eggyik kezébe veszi Anist másik kezével törekszik a felszínre.

*Életbe marad Anis?

*Zoie,hogy élte túl a mocsárban?

*Mi lesz ezután ,tovább folytatják útjukat?

*Zoie édesanyja időbe megkapja a gyógyszert?

Friss levegő érinti meg a gyerekek arcát,de a szél is csakhamar eléri Zoiékat.Anis nem tér magához.A szél miatt csak lassan haladhat.Zoie nem bírja tovább.Anist lefekteti a földre és bucsúúl könnyeket hullajt érte.A szél homokkal takarja be a lányt.

-Majd vissza jövök érted!-fogadja meg,de ezt Anis már nem hallhatja.Elindul és lassan már nem látja hugát Zoie.

-Miért hagytam odaveszni?Miért nem adtam neki még egy esélyt?Miért?-szidta magát Zoie.De már késő volt mindenütt homok és homok.

-Én túléltem a mocsár alján lévő borzalmakat, kaptam még egy esélyt!-dühöng.-De neki nem adtam.Azon az éjjel,mikor elhurcoltak,fura bizsregető érzés volt bennem...egy lány (Anis) sikoltásait hallotam.De már sötét volt és nem láttam,hogy egy mocsárba merülök.Azt hittem nem élem túl,de mégis...A mocsárba, mintha vízbe úsztam volna oly könnyedén indúltam, amerre a szívem tanácsolta.A mocsár aljába érve a sok apró lény már nem csapott be többet ártattlanságukkal.Lefeküdtem aludni.Reggel látom,hogy még egy ember van itt,felismertem hugomat,Anist...-gondolja végig.Majd futásnak ered, könycseppei nyomot hagynak az aranyszínű homokon.

Fut,csak fut.Nem áll meg.Nem fárad el.Kitartóan csak fut és fut.Nem érzékeli az időt.Rohan a messziségbe.Az élet, a kitartóság áldását adta neki.Végűl csak annyit nyög ki:

-MIÉRT?!

Szomorúan baktat étlen,szomjan.Azt se tudja miért indúlt el és eléri-e a célját.Zoie csak egy dolgot tud.Bűntudata van.

*

Pár hét múltán

Egy kis városkához ér, mostanában ez az egyetlen örömforrás az életében.Kérdezősködik a Milero-Conosy iránt de semmi. Magányosan,búsúlva,elkedvtelenűl űl az ottani sziklán és azon mereng mit hoz a jövő.

Negyedik fejezet A Múlt

Hősünk megszületése óta 16 év telt el.Milero-Conosy-t még nem találta meg Zoie,de anyja még él.Zoie már sok földet bejárt a gyógyszer felkutatása miatt.Már kezdi feladni a kutatását,mikor megpillant egy aranyszőke hajú lányt a faluban.Nem tudja honnan,de mintha ismerné.Odamegy hozzá.Mikor közelebb kerül a lányhoz egyre ismerősebbé válik számára.Mintha ismerné azokat a nagy barna szemeket,mintha látta volna már ezt a kerek gyermek arcot.Zoie visszagondol honnan ismerheti...eszébe jut,hogy hugának Anisnek is ilyen szeme volt...nem nem ő meghalt mondja magának,s könny csordul szeméből.Végül a lány így szól.

-Nem találkoztunk már?-bújkáló mosollyal az arcán szól oda Zoie-nak-A nevem...

-Engem Zoienak hívnak-szakitja félbe a lányt.

-Zoie?-kérdezi vissza a nevet.

-Igen.-mondja Zoie.-Megtudhatnám én is a te nevedet?

-Akartam mondani csak közbe szóltál.-mondja szemrehányóan,de még mindig mosolyog.-A nevem Anis.

-Anis!!-öleli át a lányt Zoie.

-Zoie?-ő is szorosan megöleli testvérét.

-Anis-kezdi kínosan-szóval sajnálom,hogy otthagytalak a homokban.

-Nem tudom mi és hogy történt,de örülök,hogy újra itt vagy velem.-mondja Anis.

-És ki mentett meg?-kérdezi Zoie.

-Hát-kezdi újra mosolyogva-egy Cammy Jol.-válaszol Anis

-Cammy micsoda??-kérdezi a fiú.

-Zoie!Te semmit nem tanultál az elmult tizenhat évben?!-most már nem mosolyog Anis.-A Cammy Jol egy nálunk fejletebb intelegnciával rendelkező lény!

-És most ő hol van?-kérdezi tapintatosan Zoie.Anis sírásra fakad és elmeséli mi történt:

-Egy kandalló melleti ágyban ébredtem fel lassan 8 éve.Egy Cammy Jol vitt be a házába.Ő nevelt egészen 15 éves koromig,majd meghalt-itt elcsuklik hangja.-Elindúltam megkeresni téged egy éve és csak most találkoztunk.-mondja búsan.-Veled mi történt?

-Én bűntudatban szenvedtem 8 éves koromtól, és kerestem a Milero-Conosy-t.-ennyit mond majd hosszas beszélgetésbe kezdenek.